Tonalità: Bb minor
Verse 1
Am
Em
A kígyó hálája
Kihajtott egyszer a juhász
Am
Em
az erdőre legeltetni, és amikor hajtott,
nagy határtüzet látott,
és a tűzből fölvágta magát
egy kígyó.
Fölvágta a farkát, vagdalkozott ott a
parázsban.
Oda ment a juhász,
Am
meg sajnálta,
hogy a kígyó a tűzben szenved,
Em
A bottyából szépen kifordította,
és akkor megszólalt a kígyó.
Am
Em
– Mit kívánsz tő lem azért,
Am
Em
mert megmentettél? – Igen meglepődött a juhász,
hogy beszélni is tud a kígyó.
– Mit kívánnék én tőled?
Nem tudnál te nekem semmit se adni.
– De én meg akarom hálálni, ha akarod,
gazdakkal teszlek. Megtanítalak mindenféle nyelvre,
megérted a madarak meg minden
Am
állatbeszédét,
Em
de azzal a föltétellel,
hogyha ezt valakinek elmondod,
Am
vége a szé letednek. Megfogadta a juhász,
Em
hogy nem mondja el senkinek,
titonkban tartja.
Na hát, csak hajtsál,
menjél a birkáid után,
mondta a kígyó.
Hát, amint hajt az erdőben,
Am
Em
odaér egy pud vás fához.
Am
Csonka koronája volt annak a fának,
Em
és két szarka ugrált rajta.
Már annyi pénzt összehortunk,
ez a nagy odvasfa megtelt egészen,
s nem tudjuk hová rakni. Amint
a juhász ezt hallja,
Am
Em
körülnézi a fát,
F
Am
Em
és azt mondja örömében. Nahát, a kígyó
most én velem igazán jót tett,
Am
a fa tele van pénzzel. Estére járt az idő,
Em
haza kellett hajtani a birkákat.
Volt neki két erős szamara,
meg volt egy öreg édesapja.
Am
Dm
Azt mondja az édesapjának.
Am
Édesapám,
Em
fogja be a szamarakat a hosszú szekérbe,
tegyen rá két deszkát elől, hátul,
aztán meg két fejszét is tegyen
föl.
Am
Minek, fiam, van már elég fánk,
nem kell nekünk több.
Csak fogadjon szót, kend,
indulunk az erdőbe. Engedelmeskedett az öreg,
befogta a szamarakat,
Em
föltette a két fejszét,
mentek az erdőre. Mikor odaértek ahhoz az odvas fához,
azt mondja a fia.
Dm
Na most forduljon mekkend a szekérrel,
azután kifogjuk a szamarakat,
és ezt a nagy fát kivágnjuk. Megijedt a
Am
nagyfától az öreg,
hogy ekkora fát kell neki vágni,
de a fia neki gyűrkőzött, neki vágott a nagyfának két felől,
azután vágta csak vágta,
s mikor egyszer jól odavágott, kidőlt a fa,
Em
s abból meg az a tenger
Am
sok pénzt csak úgy ömlött.
Em
Megijedt az öreg,
de a fia azt mondta.
Most aztán gazdagok
leszünk? Csak rakjuk föl a szekérre?
Dm
Nagy éjszaka volt már,
el is tudták tenni rendesen a kamrájukba.
Am
A felesége tudakolta tőle,
hol szerezhették. Azt hitte,
hogy az ura valakit kira volt.
Em
Ne tudakold, akárhol vettük,
Am
örülj, hogy van!
Ezután se hagyott békét
az asszony az embernek.
Mindig csak faggatta, hol vette a pénzt.
Em
addig kínoszta, hogy egyszer csak elárulta neki,
az erdőben találták az odvasfában. Hát azt meg
kitől tudta meg?
Azt el nem mondhatom,
mert ha én azt neked elmondom,
Dm
meghalok rögvest. Dehogy is halsz meg,
azért csak nem hal meg,
Am
ha megmondja, de én meghalok. Ha meghal, meghal,
többrengett az asszony magában.
Másnap megint kérlelte.
Mondja mekkend,
próbálja mekkend,
úgyse hal meg.
Em
Na, ha már ennyire akarod, nem bánom.
Készítsd el a hideg ágyat,
Am
Em
adjál halálra való ruhát, lefekszem,
Dm
aztán a hideg ágyon megmondom. Az asszony még inkább ugrabugrált. Mikor aztán elkészült a hideg ágy,
felöltözött az ember,
Am
felkötötte az állát és lefeküdt. A szelindek kutyája meg az ágy alá bújt, hogy ha már a gazdája meghal,
ő is a gazdájával megy.
Azt mondja a juhász a hideg ágyon. Te asszony,
Em
adjál ennek az én kedves kutyámnak egy darab kenyeret,
Am
Em
mert olyan szomorú, látja, hogy én meghalok,
elpusztul velem együtt.
Dm
Vág egy darab kenyeret az asszony,
Am
Dm
de a kutya csak keresztül tette két első lábát,
arra az állát,
és úgy nézte a kenyeret nagy szomorúan.
Am
A kakas meg a nyitva hagyott ajtón
át észrevette a kenyeret,
Svakdalta,
csípkette és hívta a tyúkjait.
– Gyertek egyetek ti is!
– a kutya rámorrantott.
– Mert bántod te azt a kenyeret?
Nem neked van az oda
Em
téve, hanem nekem!
– Különben is,
nem látod, hogy szegény gazdánk halódik?
Én nem tudnék enni egy falatot se,
Dm
te meg olyan jó étvágyja leszel,
hát nem szomorkodsz? – Minek szomorkodnék?
Ha akarsz,
hagyj meg a gazdáddal együtt!
Am
Hallgatja a juhász az ágyon, mit beszél a kakas,
le akart ugrani, hogy agyonüti,
de hát bevárta, mi lesz ebből.
Azt mondja a kakas.
Elég hitvány ember a gazdán is,
neked sincs valami sok eszebb.
Em
Én a 70 -80 feleségemnek tudok parancsolni,
ő meg annak az egynek se tud.
A kutyának egyre jobb kedve lett,
Dm
mert igazsága van a kakasnak. A juhász
meg fölkelt az ágyból. Gyere asszony a kamrába,
majd ott megmondom,
hogyan találtam a pénzt.
Am
Akkor levett a szegről egy jó erős kötelet,
fenyegetően meglóbálta és megkérdezte.
Hát akkor, mondjam!
Jaj, ne báncsónken,
nem kérdem soha többet!
Em
Nem is kérdezte többet az as szony tőle.
Dm
Feliratok az Amara .org közösségétől
Ti è piaciuto il brano?
AccordatoreE A D G B E
AccordiAm Em F Dm
Accordi popolari a livello globale
Accordi e tablature più suonati dagli utenti
Aggiunti di recente
Accordi e tablature aggiunti di recente