Ha szükséges,
kapcsold az feliratot!
Nincs több lázas rémkép,
Mi vak sötétbe hív.
Ne félj, nem bántad senki,
Jöjj hozzám,
megpihennéd. Rémült órák könnyét,
Én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
Csak egy szavadra várok.
Nézd rám mindig ilyen égő szemmel,
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Így hát mellettem még élsz,
még élek,
Ön egy ágy és múlik már az éj.
Csak ennyit kérek én.
Így dolgozlak mától,
Nincs több rettegés,
Nincs több lidérces álom,
A két karunka átfonul.
Árnyak nélkül élnünk,
Csak ennyit szeretnék,
És még az kell, hogy itt légy,
Hogy el bújtasd és megnézd.
Hát vá lassz társadnak,
vigyéls még ének!
Mától nem bánt többé a
ma gány.
Szólj és kedvesednek most és mindig,
ezután már mindig édeném.
Krisztín, csak ennyit kérek.
Álasztásom a kívélségéhez,
és értem, hogy nem lesz
semmá.
Érdeklődnek itt a sor
sunk könyvét,
Mondd, hogy szerep nem nehéz,
Szerep csak ennyit kéne tenni.
Ez a tár, tár mindig légy enyém,
Szeress, csak ennyit kérek,
Én...
Mennem kell!
Biztos törelmetlenek.
Várj meg, Raoul! a sírig várnék.
Rendelj gyorsan, hinduld,
légy a hátsó ajtón áll!
Nincs több lidérces álom,
a két karod a átfón.
Feliratok közösségétől